Vagyis csak dolgozna. Nagycsaládosként nem lehetetlen állást találni. De vajon “ráérünk”-e bejárni dolgozni? Viccesnek hangozhat ez a kérdés ,de igaz. A gyerekeket el kell juttatni reggel bölcsibe,oviba,suliba és délután haza is kell őket hozni. Ha nincs a családnak segítsége,ha nincs egy nagymama,egy rokon,ha nem telik bébiszitterre és apa is dolgozik reggeli műszakban…ha lebetegszik a gyerek,ha nincs tanítás ,ha zárva az ovi…akkor hogyan oldjuk meg ,hogy beérjünk a munkahelyünkre?
A mi családunkban a nagyszülők még aktívan dolgoznak,a párom is dolgozik. Reggel héttől.
Így muszáj reggelente itthon lennem , egyenlőre.
A gyedes évek alatt megszűnt a munkahelyem, bezárt. Nincs hová visszamenni dolgozni. Jelenleg főállású anya vagyok,így nincs túl sok lehetőségem. Persze,ha lenne ,olyan lehetőségem,ami biztosítaná,hogy rugalmas munkaidőben pl.fél kilenctől dolgozhatnék fél háromig,akkor valószínűleg megfontolnám. Sajnos számomra ez sem teljesen megfelelő,mivel a gyerekeim sorban egymás után betegek. Jelenleg kb. hat hete mindig van itthon valaki,valami vírussal stb. Ennyi táppénzt -szerintem-sehol sem néznek jó szemmel,így egyre inkább hajlok az önfoglalkoztatás felé.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: